Majd amikor megérik egy kicsit, lehet aszalni és lekvárnak eltenni, addig felesleges, amíg nem tartalmaz elég
Idén egyelőre csak kísérletezek az ecetes szilvával
A szeretetre hangoltan receptjét néztem, azon alakítottam.
Nekem soknak tűnt bele az ecet, cukrot se használok.
A szilvát papírtörlővel ledörzsöltem a viasz miatt, utána mostam meg.
Késsel félbevágtam, úgy, hogy ne váljon el egymástól a két fél, mert még a szép szemekben is akadhatnak kéretlen látogatók.
Csak a tökéletes szilvákat tartósítsuk!!
A befőttet kimagozva, fahéjrúddal, szegfűszeggel, szegfűborssal, vaníliás DW édesítővel tettem el.
A levet nem öntögettem róla, hanem a forró szűrt vízzel való nyakon öntés után meleg dunsztba tettem.
A lekvár úgy a legfinomabb, ha a szilvát sütőben sütjük. Csak kevés víz kell alá, hogy ne kapjon oda az alja, amíg levet ereszt. A szilvát jól el kell teríteni a tepsiben, hogy süljön, ne főjön.
Amikor már levet eresztett és alaposan átsült, a szilvát (lé nélkül!) átmerem egy lábasba egy tésztakiszedővel, aztán botmixerrel krémesítem. Alig kell bele édesítő, csak kis tartósítót szoktam beletenni. A lényeg a jó dunszt! Minél sűrűbb, annál inkább hajlok a vizes dunsztra a száraz helyett.
A maradék léből édesítővel szörpöt készítek. A fenti sütőtálca alatt egy 700 ml-es üvegbe elegendő adag maradt.
A tavalyit mutatom. Milyen szép a színe. Volt már ennél sötétebb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése